Ahogy a nap a l�t�hat�r sz�l�re �rt, �s b�borba �lt�z�tt a t�j, valami furcsa jelens�g ment v�gbe egy kis erdei tiszt�son valahol Konoha mellett. A v�r�sl� t�jat n�hol fekete �rnyak szaggatt�k meg, t�bb t�zen siettek ugyanoda. Ha k�zelebbr�l is szemrev�telezz�k �ket, hamar r�j�v�nk, hogy az Akatsuki tagjair�l van sz�. A m�sik ir�nyb�l is �rkeztek emberek, avarrejteki �s homokrejteki ninj�k vegyesen.

Egyazon helyre igyekeztek, �m m�gsem ker�lt sor csat�ra, hisz aznap volt az �v legk�l�nlegesebb napja: mikor bar�t a bar�ttal, ellens�g az ellens�ggel b�k�ben megf�rt egym�s mellett. Lassacsk�n mindenki meg�rkezett, �s id�k�zben be is s�t�tedett, �gy meggy�jtott�k a f�kra akasztott l�mp�sokat. Aranysz�n selyem fedte imm�ron a tiszt�st, mintegy m�g k�l�n�sebb� t�ve az est�t. L�gy zene csend�lt, felt�pve az �j n�ma csendj�t. A jelenl�v�k el�sz�r b�tortalanul l�ptek a m�sik ember fel�, majd kiss� b�trabban ny�jtott�k kez�ket k�z�s t�ncra. Volt, aki sz�m�ra addig ismeretlen ninj�val lejtett, �s volt, aki kedves�t, r�gi bar�tj�t kapta karjaiba.
A tiszt�s sz�l�n egy el�gg� szomor�, fekete haj� f�rfi �lldog�lt. Akit � akart karjaiba z�rni nem volt ott. Itachi b�san merengett a m�lton, majd �sszerezzent, mikor hirtelen meg�rintette valaki. Megfordult, hogy udvariasan elk�ldje az illet�t, �m ekkor bel�fagyott a sz�.

- Nii-san… - susogta a szint�n fekete haj� fi�, majd �t�lelte Itachit – Ma nem haragszom r�d.

- Sasuke – t�bbet nem tudott, �s nem is akart mondani, besz�d helyett is �rulkodott hevesen dobog sz�ve: �r�lt, hogy �ccse – ha csak egy napra is – nem neheztel r�. Egy napig minden olyan, mint r�gen…

K�z�pen egy r�zsasz�n haj� l�ny t�ncolt a kilencfark� hordoz�j�val, mellett�k pedig egy p�ros, akiket sokan megb�multak. M�r annyira sokan figyeltek r�juk, hogy a p�ros egy tagja fogta kedves�t, �s elt�voztak kicsit beljebb az erd�be. T�voz�suk ut�n visszat�rt minden a norm�lis ker�kv�g�sba.

- Nem �rtem, mi�rt van gondjuk ezzel – sz�lalt meg a v�r�s haj� sr�c – �n t�ged szeretlek, DeiDei.

- Akkor mi�rt j�tt�nk el onnan, Sasori no Danna, hm? Tal�n ennyire helytelen, amit csin�lunk, amit �rz�nk? Ilyen nagy baj, hogy szeretj�k egym�st? Hm?

– V�g�l is igazad van. Ha nem tetszik nekik, ne n�zzenek r�nk… - susogta bele kedvese sz�ke lobonc�ba – Menj�nk vissza, �s t�ncoljunk! – �s ut�nuk az �z�nv�z alapon elindultak vissza a kis erdei „t�nct�rre”.

Nem mentek vissza k�z�pre, meg�lltak a tiszt�s sz�l�n, �s l�gyan ringat�ztak a zen�re. Amikor r�juk n�ztek az emberek, m�r nem azt �rezt�k, mint kicsivel azel�tt. Ahogy n�ha odapillantott egyik-m�sik, csup�n annyit l�tott, mint b�rhol m�shol: k�t t�ncol� szerelmest. Hogy mit�l v�ltozott meg hirtelen a v�lem�ny�k? Az legyen eme k�l�nleges �jszaka m�g k�l�nlegesebb titka.